Szegecsvár

Ami azt illeti, kalapács van a kezemben, a hátamon meg tüskék. Kizárólag azért írok, mert szeretek. Amúgy a kalapácsot is, csak azt folyton elrontom.

Legfrissebb hozzászólások
  • arexitnozoqi: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 05:45:38)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
  • erezacofater: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 05:32:54)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
  • ubxuliraox: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 04:57:01)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
  • isihbugr: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 04:48:24)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
  • adictoziyeufi: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 04:29:14)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
Feedek
Megosztás

Könyvekről, bloggertől, igazán - George Mann: Mechanikus London

Sziasztok molyok! :)

Június 7-én kezdetét vette a Könyvekről, Bloggertől, Igazán nevű új, közös rovat, amiben hat bloggertől olvashattok majd különböző könyvekről értékeléseket, s ha úgy adódik, nyerhettek is az adott regényből egy példányt, a kiadók jóvoltából. Az első választottunk George Mann - Mechanikus London c. műve lett - lássuk, hogyan vélekedtünk róla :)

"London, 1901. A metropoliszban pezseg az élet az új évszázad hajnalán: a tudomány és technika elképesztő eredményeinek köszönhetően a Brit Birodalom virágzik, a nagyérdemű léghajókkal járja a világot, a pazar estélyeken pedig mechanikus emberek szolgálják ki az úri közönséget. Ugyanakkor azonban szörnyű járvány pusztít a városban, amelynek áldozatai lelketlen gyilkológépekké változnak és a ködből előbukkanva marják meg a mit sem sejtő polgárokat, míg egy állítólagos világító rendőr sorra gyilkolja Whitechapel szerencsétlen lakosait. Amikor aztán még egy léghajó is lezuhan, Viktória királynő legjobb ügynökét állítja a nyomozás élére: Sir Maurice Newbury, az elismert antropológus, valamint tűzről pattant asszisztense, Miss Veronica Hobbes okkult és nagyon is evilági módszereket egyszerre hasznosítva szállnak szembe a ködbe burkolózó Londonban felbukkanó rejtélyekkel."

A steampunk és köztem a kapcsolat hosszú évekre nyúlik vissza. Nagyjából a 2008 körül elején találkoztam a stílussal a DeviantArt sűrűjében barangolva. A kép, ami megfogott, ez volt:

Kato azóta is az egyik kedvenc alternatív dizájnerem, bár mára sokkalta több, mint ruhatervező: művész.

Akkor utánanéztem, hogy mi a fene a steampunk. Ebből szerelem lett, több okból is. A történelmi korok között talán egyik legnagyobb gyengém a viktoriánus, és a steampunk „punksága” pont kiteljesíti, amit korabeli technika még nem tudott megoldani. Így kapunk egy olyan gőzalapú világot, ami tökéletesen megőrzi a viktoriánus eszméket és dekadenciát. Mikor lehetőséget kaptam a Főnix Könyvműhelytől, hogy értékeljem a Mechanikus Londont, rögtön biztos voltam benne, hogy szeretni fogom, és nem is csalódtam. Szerettem, de akadt olvasás közben pár borúsabb pillanatom.

A Mechanikus London olyan alternatív századfordulós világot tár elénk, ami a másik nagy gyengémre épít. Imádtam, hogy Viktória királynő még él, hogy hatalmas léghajók szelik át London ködös égboltját, miközben különös járvány pusztít Indiában és Angliában egyaránt. Na szép, már megint előre szaladtam! Nehéz úgy értékelést írni egy könyvről, hogy már a történet első felütése is házméretű spoiler. :)

A legjobb lesz, ha arról mesélek, mi tetszett benne nagyon. Például a HANGULAT, így nagybetűsen, mert megérdemli. George Mann egy nagyon markáns, bőr alá kúszó atmoszférát teremtett, ami egyszerre nagyon ijesztő és még annál is izgalmasabb. A tény, hogy különös vastag köd ül a városon, egy olyan alap, amivel a szerző nagyon jól játszik. Megragadta a figyelmem, és az utolsó oldalig nem is eresztette el. Bevallom, mindig elámít, amikor valaki egy természeti jelenségből – jelen esetben ez a köd -, egy egész világot képes felépíteni. Mr. Mann remekül megoldotta, és az első indiai jelenet után rögtön berántott.

A történet maga krimi, és két főhősünk, Newbury (antropológus, és egyébként a Királynő ügynöke) és asszisztense Veronica, mint egy alternatív Scherlock és Watson páros jár utána ebben a különleges világban a felbukkanó bűncselekményeknek. Mézesmadzagként megpendítem, akad itt mindenféle nyalánkság, például világító rendőr, lezuhanó léghajó, amin furcsán az ülésükhöz bilincselt utasok halnak szörnyű kínhalált, és az emlegetett első jelenet, ami Indiába visz minket, és ahol rambo-zombik zabálják a Királynő katonáit. Ezenkívül kihagyhatatlanul befigyel az okkultizmus, ami a harmadik olyan dolog, amivel kilóra meg lehet venni, és ez ebben az esetben is megtörtént.

Mi az, ami nem jött be a történetben? Mert hát van ez az ördög dolog, és az ő apró, fájdalmasan idegesítő részletei. Több helyen éreztem, hogy a párbeszédek kizökkentenek, vagy egyenesen nem releváns szerepük az adott jelenetben. Olyan is előfordult, hogy hirtelen nem tudtam, hogy most éppen azt a bizonyos témát miért hozta fel valaki? Miért kell rángatni a karaktereket, szövegeket adni a szájukba, melyek természetellenesen hatnak, és direktből a dramaturgiát kívánnák szolgálni – de nem szolgálják!

Hiányoltam a két főhős mélyebb dimenzióit, a múltbeli visszacsatolásokat, illetve a fő konfliktus kibontását. Az elején feldobott írói ígéret ‒ vagy amit én annak hittem ‒, nem valósult meg, és a járvány okainak kiderítése, és megszüntetése helyett menet közben egy teljesen más konfliktust vezetett elő a szerző, és a járvány is feltűnik, de máshová kerül a súlypontja. Ja, az ilyesmit amúgy komoly írástechnikai hibaként tartják számon. Fene tudja.  Főleg, mivel a könyv egy sorozat első része, így a karakterek élete is még bárhová fejlődhet.

Mert a történet jó, nagyon hatásos, és egyedi a világépítése, izgalmas, a gyengébb pontokat a hátára hajítva, elcipeli az egész terhet akár a világ végére is.

Várom a folytatást! :)

 

Résztvevő blogok:

 

Ahhoz, hogy bekerülj a nyereményjáték virtuális kalapjába, nincs más dolgod, mint az alábbi linkre kattintani, és kitölteni a Rafflecopter dobozt. :) Amint véget ér a játék, azonnal kisorsoljuk a nyertest, amit a Facebookon teszünk közzé.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz!

 

A játékban való részvételhez kattints ide!

Szobák – Ízek ‒ Szekrények

A Sorok mögött körblog új témája a tavaszi környezet, természet, helyszínek az írásban.

Jó ez a téma, mert a tavasz az újjászületés jegye, új kezdet, új szerelem, új ígéretek táptalaja. És mint ilyet, a szerzők rendszerint használják is. Rásegít egy állapot alapszitujának felvázolásához. Tényleg, ki mi alapján választ évszakot a története kezdetéhez?

Nyár volt, nyaraltunk, jött a srác… (Pomádé)

Ősz volt, az elviselhetetlen, haldokló múlt kísért, aminek véget kellett vetni valahogy (Öld meg Jana Robinst)

Tél volt, a szeretetlenség jege fojtogatott mindent, és ami korábban távolinak tűnt, az még elérhetetlenebbé vált ( Andersen avagy a mesék meséje)

Tavasz volt…

Tovább»

Jelige: "Szerintem így történt."

Kitaláltam egy új játékot.

2017. február 14., Valentin-nap alkalmából várok olyan rövid történetet tőletek (minimum 500 szó, maximum 5 000 szó), amely egészében, vagy részben az Ellopott Élet sorozat univerzumában játszódik. Használhattok egy-két saját szereplőt is, esetleg más univerzum (crossover) hőseit segítségül, de az alapcselekmény, a főbb karakterek legyenek az Öld meg Jana Robinst, illetve a Szörnyek és Ketrecek kötetek során megismert szereplők.

Műfaji megkötés nincs, humoros szösszenettől, romantikus novellán át horrorig mindennek örülni fogok. A történet cselekménye eltérhet az eredetitől, de kibővíthetitek olyan jelenetekkel is, amelyek a kötetekben nem szerepelnek: lényeg, hogy a novella írása örömet szerezzen nektek.

Minden beérkező pályaművet el fogok olvasni, és rövid véleményt is írok válaszul (kivétel ez alól, ha kifejezetten nem kéritek).

A legjobba tetsző három novellát megosztom a blogomon: www.szegecsvar-kirschner.blogger.hu

Az első helyezetnek dedikált ajándékkötetet ajánlok fel (választhat első, vagy második kötet legyen).

A második és harmadik helyezetnek dedikált könyvjelzőket.

Mi alapján fogom értékelni a beérkező novellákat? Szubjektív értékelés lesz, másra nem is lennék képes. :) Figyelmet fogok fordítani rá, a karakterek mennyire tükrözik önmaguk könyvben megírt változatát (karakterhűség), mennyire kötődik világépítésben az eredetihez (canon), a novella ötletességére.

A pályázat beküldési határideje 2017. február 14., 23:00.

Cím: demi.kirschner@gmail.com.

Bármi kérdésetek akad a játékkal kapcsolatban örömmel válaszolok rájuk facebookon, a blogon, a molykarc bejegyzése alatt, de akár e-mailen is.

Óra indul! :) <3

 

Könyvbemutató 2016

Amikor reggel kilenckor elindultunk Sárvárról, még sütött a nap. Aztán beleautózunk a kígyózó kocsisorok Lali zöld pikkelyeként (Lali az autó) a szürke ködbe, ami mögött valahol ott volt Budapest, csak ki kellett várni. Eszméletlen mire képes a természet, amikor épp lázad valami ellen – erre gondoltam ‒, mert valahogy az a fajta színű, állagú levegő, nedvesség, piszkos hangulat, ami körül vett bennünket, ezt sugallta.

Az úton lelkesítő beszédet is kaptam, háromszor kerülgetett a pánikroham, és ha azt gondolja valaki, hogy a lámpalázat könnyű kinőni, hát akkor nagyon téved. Nekem nem sikerül, bár képes vagyok túl lendülni rajta, a szereplés első pillanatait úgy élem meg, mintha nyomás alatt lennék, vízió gyötörne, átjárná a tagjaimat a sokk. Tovább»

Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa

Címke: Szörnyek és ketrecek /Némi vívódás a karakterek gondolatai körül, amikor nem, nem és nem - és amikor egyszerűen csak nehéz/.

A kispajtásról esik szó a mai posztban, aki minden lélek foltos zsebeként kísér végig életünk útján. És mert mesélni akarok nektek valamit arról, hogy ami egyébként természetesnek tűnik (szerelem), mennyire nem az.

Gondolkodtatok már azon, mi kell a szerelemhez? Nem azt kérdezem, hogy mi a szerelem, hanem, hogy mi kell hozzá?

‒ Elsősorban a személy, akit szeretünk.

És még?

‒ Érzelmek.

És még?

‒ Vonzalom. Az azért nem árt J

És még mi?

Tovább»

Weslawnak viszket :)

... Meg kicsit nekem is. Itt az ősz, számomra jó pár éve az év egyik legizgalmasabb időszaka.Megbocsátható gyengém, hogy képtelen vagyok lenyugodni, amikor küszöbön az első nyomtatásban megjelent könyvsorozatom második kötete. És annyi mindent kéne csinálni, szervezni, lépni, agyalni, és mégis: pont egy nagy lélegzet utolsó traktusánál tartok, amikor pont csak lehunyom a szemem, és élvezem a csöndet. Mint valami ugrás előtti pillanatban.

Mellé pedig ígértem kisebb-nagyobb alig spoileres részletet is, természetesen itt a blogon, még a cover turnék, bármilyen egyéb hivatalos cucc előtt.

Az alábbi jelenet a Szörnyek és Ketrecek  VIII. fejezetében kapott szerepet. Megmosolyogtatott reggel, miközben újraolvastam a kéziratot, nagy dilemma közepedte: milyen jellegű részletet küldjek be a borítóleleplezéshez? Amíg eldöntöm, nektek megmutatom ezt :D

Tovább»

Részlet a Szörnyek és Ketrecek (Ellopott élet II.) kötetből

Borítótervezési pályázathoz osztom meg a következő néhány sort veletek. Meg csak úgy... ha olvasni támad kedvetek :)

 

... Az eskütétel a mindenható alkotásának hetedik napjára, vasárnapra tűzték ki. Miközben az előkészületek zajlottak, Jana arra gondolt, másokat akkor övez ekkora csinnadratta, amikor nagy hőstettet hajtanak végre, azoknak jár ez, akik mérhetetlenül híresek és kemény munkával megharcoltak a csodálatért. Ő úgy érezte, jelenleg egyetlen hőstette, hogy bemagolta az eskü szövegét, és igyekszik nem elájulni izgatottságában a hatalmas tömeg előtt.

Tovább»

Írói példaképek

Lepkegyűjtő vagyok. :) Pontosabban nagyon szeretem magam körbe venni okos, ügyes, kreatív emberekkel, kicsit a társaságukban lenni, mert ilyenkor én is feltöltődöm. Szeretem azt gondolni, hogy elkapom tőlük a kreativitást. Ez pedig már gyerekkoromban is így volt, akkor könyvek voltak az áldozataim, meg apám. Régen (és még most is) ő testesítette meg nekem a bölcsességet, aki mindig tudta, hogy milyen hangulathoz, milyen könyvet kell választani.

Tovább»

Szörnyek és ketrecek - részlet :)

A minap - egészen pontosan tegnap, kitettem a Facebook oldalamra egy kis részletet az Öld meg Jana Robinst! második kötetéből.

A címe: Szörnyek és ketrecek.

A visszajelzés tőletek nagyon pozitív volt, így kitaláltam, hogy most egy hosszabb részt hozok, ami az egyik elég fontos jelenete a könyvnek. Jana Rendtaggá avatásának ünnepségére szeretnélek elkalauzolni benneteket. :)

 

"– Én, Johanna Robins, esküszöm, hogy a Claviatus Rend hűséges tagja leszek.

Törvényeinket ismerem, azoknak megfelelően híven, becsülettel teljesítem kötelességemet. Elöljáróim és feljebbvalóim parancsának engedelmeskedem. Esküszöm, hogy a sorskulcsok titkát életem árán is megvédem. Az ellenséggel alkuba soha nem bocsátkozom, ellene mindenkor bátran harcolok. Önfeláldozó elődeink példáját követve rendtagjainkat, bajtársaimat el nem hagyom. Tudásom tökéletesítése egyben szent rendi kötelességem. A nemzetközi rend jogi előírásait megtartom, a szolgálati titkot megőrzöm. Alárendeltjeimről a legjobb tudásom szerint gondoskodom. Teljes életemben mind békében, mind háborúban szeretett világunk igaz lelkeihez méltó módon viselkedem.

 

Jana hangja visszhangzott az Avatás Csarnokában. Nagyon félt attól, hogy hallatszani fog a hangján a bizonytalansága. Feszült volt, aminek sok köze volt a frizurájához, amit a fejére komponáltak a fodrászok. A lakktól feszült a fejbőre, és minduntalan ellen kellett álljon a késztetésnek, hogy felemelje a karját, és megvakarja. Lehet, hogy nem is sikerült volna a méretes kontya miatt.

Királynői öltözéket viselt. Pedig nem is tudott benne járni. Mélykék, fodrokkal és apró arany virágokkal kivarrt teli szoknyája a földig ért. A keze selyemkesztyűbe volt bujtatva, a lába pedig magas sarkú bőrcipőbe. Régen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyen öltözéket viseljen. Most úgy érezte, valamiféle trónbitorló.

Jana szeme idegesen rebbent meg, ahogy végignézett a hatalmas, rendtagokkal teli csarnokban. A szemével az apját és Olivert kereste. Egy rövid pillanatra azt is elfelejtette, hogy a Rend fehér köpenye még mindig a vállára van borítva, és még nem fejezte be az eskütételt. Aztán meghallotta Mr. Loran hangját valahonnét a tanács és más előjáróságok pulpitusa felől.

– Johanna Robins, fedd fel a kulcsodat a Rend tagjai előtt, hogy őrizzék, védhessék, segíthessék annak beteljesülését! – szólította fel a férfi.

–  Az Onika vagyok, a kulcsok kulcsa – mondta fennhangon, szépen, érthetően a betanult választ.

– Esküszöl, hogy csak a meggyőződés, méltányosság, tisztesség, és a Claviatus törvényei szerint élsz a neked ajándékozott hatalommal?

– Esküszöm! – bólintott Jana.

– A Rend támogatni és segíteni fogja Johanna Robinst? – fordult Mr. Loran a jelenlévőkhöz.

– Igen!

A tömeg egyszerre kimondott szava olyan erővel bírt, ami megrebegtette a levegőt, megkötötte Jana karját és lábát, a térdét erőtlenné tette, a gondolatait lüktetővé.

– Legyen úgy, ahogy az Őrzők akarják! – Mr. Loran kezét nyújtotta Jana felé, majd immár vele együtt ismét a rendtagok felé fordult vele. – A Rend köszönti az Onikat!

 

A ceremónia legkülönösebb része következett. Mindenki féltérdre ereszkedett körülötte. A fényárban úszó, díszes, patinája miatt méltán uralkodói koronázásra is alkalmas teremben az a sok fej egyként hajlott meg előtte. Nagyrészüket Jana bármikor mohó csőcseléknek gondolta volna, most azonban, ahogy végignézett rajtuk, az az érzése támadt, felelős értük. És nem értette, miképp lehetséges ez. Az egész olyan túlságosan lekötelező volt. Ijesztő.

Aztán még ott volt Oliver. Az az Oliver, akit Jana ismert, megnevettette és megdobogtatta a szívét, most nem Janát látta maga előtt. Az a mély tisztelettel vegyes csodálat az Onikáé volt, és Jana gyomra ettől a gondolattól felkavarodott. Legszívesebben felkiáltott volna, valami olyasmit, hogy: MI A SZAR? De neki most gratulációk sorát kellett fogadni olyan emberekről, akikről semmit sem tudott, és akiknek pár hete még fogalmuk sem volt arról, ki az a Jana Robins. Most mégis meghaltak volna érte.

Jana úgy érezte, izzad a drága, díszes ruhája alatt. Egy verítékcsepp végiggördült a gerince vonalánál.

A drága faberakásokkal díszített emelvény szélébe kapaszkodott. A kezét idegen kezek és szájak érintették, ahogy a rendtagok sorba rendeződve odajárultak hozzá. A sor kígyózott, Jana pedig szédülni kezdett. Az antik, a barokk, a szecesszió, a prűd viktoriánus idők szele mind-mind ottfelejtett ebben a teremben valamit magából. Mint valami felszínes pletykát, amit kisasszonyok szoktak megejteni egymás között az utcán, akkor is félig eltakarva a szájukat az idegenek elől: Nem hallotta? Állítólag ez meg az történt!Hahaha! Hát nem döbbenetes?

És Jana ezt mindet egyszerre érezte. Ebben a teremben nem először állt az Onika. Csakhogy Jana igen, és erre senki sem készítette fel előre.

Hirtelen megértette, hogy halálra van rémülve.

– Jól vagy?

Oliver állt előtte. Aggodalmas pillantása a tekintetét kutatta. A homlokát ráncolta, amitől valahogy még fiatalabbnak tűnt a koránál.

– Vigyél ki innen – sóhajtott Jana. Majd halkabban hozzátette: – És ne nézz rám így!

– Hogy?

– Minta az uralkodódra néznél – forgatta a szemét.

Oliver mosolya szélesedett, a szeme csillogott.

– De hát az vagy. A hercegnőm. De nyomhatjuk utcaiban is – vont vállat. – Hé, ha a csajom akarsz lenni, ciccents egy sört, és minimum kilencvenes átmérőjű síkképernyőt akarok a kanapém elé! Vágod?

Jana szeretett volna sátáni kacajt hallatni, de az öröme élét elvette a különös mozgolódás, ami a díszterem kitárt duplaajtaja mögül vonta magára a figyelmét.

A termen olyan erőhullám vágtatott végig, amilyet korábban még sosem élt meg.

– Ez mi…? – kérdezte a melléjük siető Clifford inkább kíváncsian, mint ijedten, mire egy fiatal párduc zerkán a szájára tette a kezét, és meredten nézte a nyitotta ajtón túl sietősen elhaladó alakok alakulatát.

– Nem hittem, hogy valaha megélem, hogy idejöjjön… – suttogta."

 

A véleményeket továbbra is izgatottan várom! :)

Egy hét a könyvekről, a könyvekért

Az idei év sok mindenben az első nekem, így a Könyvhét szempontjából is. A Könyvfesztivál után ezt az eseményt vártam a legjobban, kár hogy csak egy napra sikerült felszabadulnom a fővárosba.

Vasárnap délután fél kettőre felértünk a Délibe, és meg sem álltunk a Deák térig. Egy tarhálós csöves és némi baci-pánik után megérkeztünk a Vörösmarty térre. Az első, ami letaglózott, a standok között hömpölygő hihetetlen tömeg volt. Az emberek kisebb-nagyobb könyvkupacokkal, különböző könyves kiadványokkal a kezükben vonultak türelmesen engedve az érdeklődés okozta tumultus ritmusának. Pedig a Vörösmarty tér nem kicsi.

Tudom, hogy nevetségesen hat, de én tényleg nem gondoltam, hogy Magyarországon ilyen sok könyvkiadó létezik. Azt hiszem maximum húsz név után adtam fel a memorizálást.

Tovább»