Az idei év sok mindenben az első nekem, így a Könyvhét szempontjából is. A Könyvfesztivál után ezt az eseményt vártam a legjobban, kár hogy csak egy napra sikerült felszabadulnom a fővárosba.

Vasárnap délután fél kettőre felértünk a Délibe, és meg sem álltunk a Deák térig. Egy tarhálós csöves és némi baci-pánik után megérkeztünk a Vörösmarty térre. Az első, ami letaglózott, a standok között hömpölygő hihetetlen tömeg volt. Az emberek kisebb-nagyobb könyvkupacokkal, különböző könyves kiadványokkal a kezükben vonultak türelmesen engedve az érdeklődés okozta tumultus ritmusának. Pedig a Vörösmarty tér nem kicsi.

Tudom, hogy nevetségesen hat, de én tényleg nem gondoltam, hogy Magyarországon ilyen sok könyvkiadó létezik. Azt hiszem maximum húsz név után adtam fel a memorizálást.

A hevenyészett sokk után Molnár Andival megkerestük a Könyvmolyképző standját. Megszabadultam a pöttyös ernyőmtől – utólag kiderült, talán egy életre, mert sikeresen ott is felejtettem. Eh, sose adjatok esernyőt a kezembe.

Okváth Annával és Róbert Katival közösen dedikáltunk az asztalnál. Ruskó Eszter és Kővári Betti mellett Varga Csabával a Delta Vision szerzőjével is összefutottam.

Eszter és Betti hiányzik nekem a legjobban a fővárosi létből. Ilyenkor aztán mindig igyekszem bepótolni, így ha csak lehetséges, egyetlen alkalmat sem hagyok ki, hogy találkozzam velük. Varga Csabával pedig már régi ismerősként üdvözöltük egymást, hiszen a könyvbemutatómon is ott volt tavaly ősszel, amivel nagy örömet szerzett. Most is hasznos tanácsokkal látott el, és egy spontán projektegyeztetést is lebonyolítottunk két aláírás között. Hogy pontosan miféle projektről van szó? Majd időben elmondom, ígérem.

A csevegés közben elsuhant köztünk Haumann Péter, Csukás István pedig még a stand mellett beszélgetett a lelkes ifjú olvasóival, és azok szüleivel. És akkor itt jegyzem meg: bakancslistám egyik pontját kihúzhatom, mert immár van dedikálásom Csukás Istvántól!

Már csak Böszörményi Gyulától kell egyet begyűjtenem, a kedvenc Rémálom könyveimre. :D

Régi jó ismerősömnek, Cydnek még egyszer nagyon-nagyon köszönöm a csodálatos képeslapot, amivel mindhármunkat megörvendeztetett dedikálás közben. Ez a második olvasói ajándékom. Nagyon fogok rá vigyázni, ígérem!

A könyves események jók. A szerzőknek és a könyvmolyoknak inspiráló helyszín, ahol anélkül folytathatnak végtelenbe nyúló eszmecseréket, hogy indokolatlanul kockának tűnjenek. :D Haszonszőrűekkel együtt lenni megnyugtató. És az is fontos, hogy a nagy forgatag közepette emlékeztetem magamat: minden átmeneti fáradság legyűrhető, mert az olvasók mosolya feltölt, erősít, hajrázásra késztet. És most van miért hajráznom, szóval: Ad astra per asperas!

Köszönöm Könyvhét, jövőre találkozunk! ;)