Sziasztok molyok! :)

Június 7-én kezdetét vette a Könyvekről, Bloggertől, Igazán nevű új, közös rovat, amiben hat bloggertől olvashattok majd különböző könyvekről értékeléseket, s ha úgy adódik, nyerhettek is az adott regényből egy példányt, a kiadók jóvoltából. Az első választottunk George Mann - Mechanikus London c. műve lett - lássuk, hogyan vélekedtünk róla :)

"London, 1901. A metropoliszban pezseg az élet az új évszázad hajnalán: a tudomány és technika elképesztő eredményeinek köszönhetően a Brit Birodalom virágzik, a nagyérdemű léghajókkal járja a világot, a pazar estélyeken pedig mechanikus emberek szolgálják ki az úri közönséget. Ugyanakkor azonban szörnyű járvány pusztít a városban, amelynek áldozatai lelketlen gyilkológépekké változnak és a ködből előbukkanva marják meg a mit sem sejtő polgárokat, míg egy állítólagos világító rendőr sorra gyilkolja Whitechapel szerencsétlen lakosait. Amikor aztán még egy léghajó is lezuhan, Viktória királynő legjobb ügynökét állítja a nyomozás élére: Sir Maurice Newbury, az elismert antropológus, valamint tűzről pattant asszisztense, Miss Veronica Hobbes okkult és nagyon is evilági módszereket egyszerre hasznosítva szállnak szembe a ködbe burkolózó Londonban felbukkanó rejtélyekkel."

A steampunk és köztem a kapcsolat hosszú évekre nyúlik vissza. Nagyjából a 2008 körül elején találkoztam a stílussal a DeviantArt sűrűjében barangolva. A kép, ami megfogott, ez volt:

Kato azóta is az egyik kedvenc alternatív dizájnerem, bár mára sokkalta több, mint ruhatervező: művész.

Akkor utánanéztem, hogy mi a fene a steampunk. Ebből szerelem lett, több okból is. A történelmi korok között talán egyik legnagyobb gyengém a viktoriánus, és a steampunk „punksága” pont kiteljesíti, amit korabeli technika még nem tudott megoldani. Így kapunk egy olyan gőzalapú világot, ami tökéletesen megőrzi a viktoriánus eszméket és dekadenciát. Mikor lehetőséget kaptam a Főnix Könyvműhelytől, hogy értékeljem a Mechanikus Londont, rögtön biztos voltam benne, hogy szeretni fogom, és nem is csalódtam. Szerettem, de akadt olvasás közben pár borúsabb pillanatom.

A Mechanikus London olyan alternatív századfordulós világot tár elénk, ami a másik nagy gyengémre épít. Imádtam, hogy Viktória királynő még él, hogy hatalmas léghajók szelik át London ködös égboltját, miközben különös járvány pusztít Indiában és Angliában egyaránt. Na szép, már megint előre szaladtam! Nehéz úgy értékelést írni egy könyvről, hogy már a történet első felütése is házméretű spoiler. :)

A legjobb lesz, ha arról mesélek, mi tetszett benne nagyon. Például a HANGULAT, így nagybetűsen, mert megérdemli. George Mann egy nagyon markáns, bőr alá kúszó atmoszférát teremtett, ami egyszerre nagyon ijesztő és még annál is izgalmasabb. A tény, hogy különös vastag köd ül a városon, egy olyan alap, amivel a szerző nagyon jól játszik. Megragadta a figyelmem, és az utolsó oldalig nem is eresztette el. Bevallom, mindig elámít, amikor valaki egy természeti jelenségből – jelen esetben ez a köd -, egy egész világot képes felépíteni. Mr. Mann remekül megoldotta, és az első indiai jelenet után rögtön berántott.

A történet maga krimi, és két főhősünk, Newbury (antropológus, és egyébként a Királynő ügynöke) és asszisztense Veronica, mint egy alternatív Scherlock és Watson páros jár utána ebben a különleges világban a felbukkanó bűncselekményeknek. Mézesmadzagként megpendítem, akad itt mindenféle nyalánkság, például világító rendőr, lezuhanó léghajó, amin furcsán az ülésükhöz bilincselt utasok halnak szörnyű kínhalált, és az emlegetett első jelenet, ami Indiába visz minket, és ahol rambo-zombik zabálják a Királynő katonáit. Ezenkívül kihagyhatatlanul befigyel az okkultizmus, ami a harmadik olyan dolog, amivel kilóra meg lehet venni, és ez ebben az esetben is megtörtént.

Mi az, ami nem jött be a történetben? Mert hát van ez az ördög dolog, és az ő apró, fájdalmasan idegesítő részletei. Több helyen éreztem, hogy a párbeszédek kizökkentenek, vagy egyenesen nem releváns szerepük az adott jelenetben. Olyan is előfordult, hogy hirtelen nem tudtam, hogy most éppen azt a bizonyos témát miért hozta fel valaki? Miért kell rángatni a karaktereket, szövegeket adni a szájukba, melyek természetellenesen hatnak, és direktből a dramaturgiát kívánnák szolgálni – de nem szolgálják!

Hiányoltam a két főhős mélyebb dimenzióit, a múltbeli visszacsatolásokat, illetve a fő konfliktus kibontását. Az elején feldobott írói ígéret ‒ vagy amit én annak hittem ‒, nem valósult meg, és a járvány okainak kiderítése, és megszüntetése helyett menet közben egy teljesen más konfliktust vezetett elő a szerző, és a járvány is feltűnik, de máshová kerül a súlypontja. Ja, az ilyesmit amúgy komoly írástechnikai hibaként tartják számon. Fene tudja.  Főleg, mivel a könyv egy sorozat első része, így a karakterek élete is még bárhová fejlődhet.

Mert a történet jó, nagyon hatásos, és egyedi a világépítése, izgalmas, a gyengébb pontokat a hátára hajítva, elcipeli az egész terhet akár a világ végére is.

Várom a folytatást! :)

 

Résztvevő blogok:

 

Ahhoz, hogy bekerülj a nyereményjáték virtuális kalapjába, nincs más dolgod, mint az alábbi linkre kattintani, és kitölteni a Rafflecopter dobozt. :) Amint véget ér a játék, azonnal kisorsoljuk a nyertest, amit a Facebookon teszünk közzé.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz!

 

A játékban való részvételhez kattints ide!