Szegecsvár

Ami azt illeti, kalapács van a kezemben, a hátamon meg tüskék. Kizárólag azért írok, mert szeretek. Amúgy a kalapácsot is, csak azt folyton elrontom.

Legfrissebb hozzászólások
  • arexitnozoqi: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 05:45:38)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
  • erezacofater: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 05:32:54)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
  • ubxuliraox: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 04:57:01)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
  • isihbugr: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 04:48:24)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
  • adictoziyeufi: [url=http://100mg-viagracanada.com/]100mg-viagracanada.com.ankor[/url] <a href="http://sertralinezoloftonline.com/">sertralinezoloftonline.com.ankor</a> http://20mg-tadalafil-lowest-price.com/
    (2017-07-15 04:29:14)
    Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa
Feedek
Megosztás

Szobák – Ízek ‒ Szekrények

A Sorok mögött körblog új témája a tavaszi környezet, természet, helyszínek az írásban.

Jó ez a téma, mert a tavasz az újjászületés jegye, új kezdet, új szerelem, új ígéretek táptalaja. És mint ilyet, a szerzők rendszerint használják is. Rásegít egy állapot alapszitujának felvázolásához. Tényleg, ki mi alapján választ évszakot a története kezdetéhez?

Nyár volt, nyaraltunk, jött a srác… (Pomádé)

Ősz volt, az elviselhetetlen, haldokló múlt kísért, aminek véget kellett vetni valahogy (Öld meg Jana Robinst)

Tél volt, a szeretetlenség jege fojtogatott mindent, és ami korábban távolinak tűnt, az még elérhetetlenebbé vált ( Andersen avagy a mesék meséje)

Tavasz volt…

Tovább»

Porondon a szerelem táplálója vagy gyilkosa

Címke: Szörnyek és ketrecek /Némi vívódás a karakterek gondolatai körül, amikor nem, nem és nem - és amikor egyszerűen csak nehéz/.

A kispajtásról esik szó a mai posztban, aki minden lélek foltos zsebeként kísér végig életünk útján. És mert mesélni akarok nektek valamit arról, hogy ami egyébként természetesnek tűnik (szerelem), mennyire nem az.

Gondolkodtatok már azon, mi kell a szerelemhez? Nem azt kérdezem, hogy mi a szerelem, hanem, hogy mi kell hozzá?

‒ Elsősorban a személy, akit szeretünk.

És még?

‒ Érzelmek.

És még?

‒ Vonzalom. Az azért nem árt J

És még mi?

Tovább»

Weslawnak viszket :)

... Meg kicsit nekem is. Itt az ősz, számomra jó pár éve az év egyik legizgalmasabb időszaka.Megbocsátható gyengém, hogy képtelen vagyok lenyugodni, amikor küszöbön az első nyomtatásban megjelent könyvsorozatom második kötete. És annyi mindent kéne csinálni, szervezni, lépni, agyalni, és mégis: pont egy nagy lélegzet utolsó traktusánál tartok, amikor pont csak lehunyom a szemem, és élvezem a csöndet. Mint valami ugrás előtti pillanatban.

Mellé pedig ígértem kisebb-nagyobb alig spoileres részletet is, természetesen itt a blogon, még a cover turnék, bármilyen egyéb hivatalos cucc előtt.

Az alábbi jelenet a Szörnyek és Ketrecek  VIII. fejezetében kapott szerepet. Megmosolyogtatott reggel, miközben újraolvastam a kéziratot, nagy dilemma közepedte: milyen jellegű részletet küldjek be a borítóleleplezéshez? Amíg eldöntöm, nektek megmutatom ezt :D

Tovább»

Részlet a Szörnyek és Ketrecek (Ellopott élet II.) kötetből

Borítótervezési pályázathoz osztom meg a következő néhány sort veletek. Meg csak úgy... ha olvasni támad kedvetek :)

 

... Az eskütétel a mindenható alkotásának hetedik napjára, vasárnapra tűzték ki. Miközben az előkészületek zajlottak, Jana arra gondolt, másokat akkor övez ekkora csinnadratta, amikor nagy hőstettet hajtanak végre, azoknak jár ez, akik mérhetetlenül híresek és kemény munkával megharcoltak a csodálatért. Ő úgy érezte, jelenleg egyetlen hőstette, hogy bemagolta az eskü szövegét, és igyekszik nem elájulni izgatottságában a hatalmas tömeg előtt.

Tovább»

Írói példaképek

Lepkegyűjtő vagyok. :) Pontosabban nagyon szeretem magam körbe venni okos, ügyes, kreatív emberekkel, kicsit a társaságukban lenni, mert ilyenkor én is feltöltődöm. Szeretem azt gondolni, hogy elkapom tőlük a kreativitást. Ez pedig már gyerekkoromban is így volt, akkor könyvek voltak az áldozataim, meg apám. Régen (és még most is) ő testesítette meg nekem a bölcsességet, aki mindig tudta, hogy milyen hangulathoz, milyen könyvet kell választani.

Tovább»

Szörnyek és ketrecek - részlet :)

A minap - egészen pontosan tegnap, kitettem a Facebook oldalamra egy kis részletet az Öld meg Jana Robinst! második kötetéből.

A címe: Szörnyek és ketrecek.

A visszajelzés tőletek nagyon pozitív volt, így kitaláltam, hogy most egy hosszabb részt hozok, ami az egyik elég fontos jelenete a könyvnek. Jana Rendtaggá avatásának ünnepségére szeretnélek elkalauzolni benneteket. :)

 

"– Én, Johanna Robins, esküszöm, hogy a Claviatus Rend hűséges tagja leszek.

Törvényeinket ismerem, azoknak megfelelően híven, becsülettel teljesítem kötelességemet. Elöljáróim és feljebbvalóim parancsának engedelmeskedem. Esküszöm, hogy a sorskulcsok titkát életem árán is megvédem. Az ellenséggel alkuba soha nem bocsátkozom, ellene mindenkor bátran harcolok. Önfeláldozó elődeink példáját követve rendtagjainkat, bajtársaimat el nem hagyom. Tudásom tökéletesítése egyben szent rendi kötelességem. A nemzetközi rend jogi előírásait megtartom, a szolgálati titkot megőrzöm. Alárendeltjeimről a legjobb tudásom szerint gondoskodom. Teljes életemben mind békében, mind háborúban szeretett világunk igaz lelkeihez méltó módon viselkedem.

 

Jana hangja visszhangzott az Avatás Csarnokában. Nagyon félt attól, hogy hallatszani fog a hangján a bizonytalansága. Feszült volt, aminek sok köze volt a frizurájához, amit a fejére komponáltak a fodrászok. A lakktól feszült a fejbőre, és minduntalan ellen kellett álljon a késztetésnek, hogy felemelje a karját, és megvakarja. Lehet, hogy nem is sikerült volna a méretes kontya miatt.

Királynői öltözéket viselt. Pedig nem is tudott benne járni. Mélykék, fodrokkal és apró arany virágokkal kivarrt teli szoknyája a földig ért. A keze selyemkesztyűbe volt bujtatva, a lába pedig magas sarkú bőrcipőbe. Régen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyen öltözéket viseljen. Most úgy érezte, valamiféle trónbitorló.

Jana szeme idegesen rebbent meg, ahogy végignézett a hatalmas, rendtagokkal teli csarnokban. A szemével az apját és Olivert kereste. Egy rövid pillanatra azt is elfelejtette, hogy a Rend fehér köpenye még mindig a vállára van borítva, és még nem fejezte be az eskütételt. Aztán meghallotta Mr. Loran hangját valahonnét a tanács és más előjáróságok pulpitusa felől.

– Johanna Robins, fedd fel a kulcsodat a Rend tagjai előtt, hogy őrizzék, védhessék, segíthessék annak beteljesülését! – szólította fel a férfi.

–  Az Onika vagyok, a kulcsok kulcsa – mondta fennhangon, szépen, érthetően a betanult választ.

– Esküszöl, hogy csak a meggyőződés, méltányosság, tisztesség, és a Claviatus törvényei szerint élsz a neked ajándékozott hatalommal?

– Esküszöm! – bólintott Jana.

– A Rend támogatni és segíteni fogja Johanna Robinst? – fordult Mr. Loran a jelenlévőkhöz.

– Igen!

A tömeg egyszerre kimondott szava olyan erővel bírt, ami megrebegtette a levegőt, megkötötte Jana karját és lábát, a térdét erőtlenné tette, a gondolatait lüktetővé.

– Legyen úgy, ahogy az Őrzők akarják! – Mr. Loran kezét nyújtotta Jana felé, majd immár vele együtt ismét a rendtagok felé fordult vele. – A Rend köszönti az Onikat!

 

A ceremónia legkülönösebb része következett. Mindenki féltérdre ereszkedett körülötte. A fényárban úszó, díszes, patinája miatt méltán uralkodói koronázásra is alkalmas teremben az a sok fej egyként hajlott meg előtte. Nagyrészüket Jana bármikor mohó csőcseléknek gondolta volna, most azonban, ahogy végignézett rajtuk, az az érzése támadt, felelős értük. És nem értette, miképp lehetséges ez. Az egész olyan túlságosan lekötelező volt. Ijesztő.

Aztán még ott volt Oliver. Az az Oliver, akit Jana ismert, megnevettette és megdobogtatta a szívét, most nem Janát látta maga előtt. Az a mély tisztelettel vegyes csodálat az Onikáé volt, és Jana gyomra ettől a gondolattól felkavarodott. Legszívesebben felkiáltott volna, valami olyasmit, hogy: MI A SZAR? De neki most gratulációk sorát kellett fogadni olyan emberekről, akikről semmit sem tudott, és akiknek pár hete még fogalmuk sem volt arról, ki az a Jana Robins. Most mégis meghaltak volna érte.

Jana úgy érezte, izzad a drága, díszes ruhája alatt. Egy verítékcsepp végiggördült a gerince vonalánál.

A drága faberakásokkal díszített emelvény szélébe kapaszkodott. A kezét idegen kezek és szájak érintették, ahogy a rendtagok sorba rendeződve odajárultak hozzá. A sor kígyózott, Jana pedig szédülni kezdett. Az antik, a barokk, a szecesszió, a prűd viktoriánus idők szele mind-mind ottfelejtett ebben a teremben valamit magából. Mint valami felszínes pletykát, amit kisasszonyok szoktak megejteni egymás között az utcán, akkor is félig eltakarva a szájukat az idegenek elől: Nem hallotta? Állítólag ez meg az történt!Hahaha! Hát nem döbbenetes?

És Jana ezt mindet egyszerre érezte. Ebben a teremben nem először állt az Onika. Csakhogy Jana igen, és erre senki sem készítette fel előre.

Hirtelen megértette, hogy halálra van rémülve.

– Jól vagy?

Oliver állt előtte. Aggodalmas pillantása a tekintetét kutatta. A homlokát ráncolta, amitől valahogy még fiatalabbnak tűnt a koránál.

– Vigyél ki innen – sóhajtott Jana. Majd halkabban hozzátette: – És ne nézz rám így!

– Hogy?

– Minta az uralkodódra néznél – forgatta a szemét.

Oliver mosolya szélesedett, a szeme csillogott.

– De hát az vagy. A hercegnőm. De nyomhatjuk utcaiban is – vont vállat. – Hé, ha a csajom akarsz lenni, ciccents egy sört, és minimum kilencvenes átmérőjű síkképernyőt akarok a kanapém elé! Vágod?

Jana szeretett volna sátáni kacajt hallatni, de az öröme élét elvette a különös mozgolódás, ami a díszterem kitárt duplaajtaja mögül vonta magára a figyelmét.

A termen olyan erőhullám vágtatott végig, amilyet korábban még sosem élt meg.

– Ez mi…? – kérdezte a melléjük siető Clifford inkább kíváncsian, mint ijedten, mire egy fiatal párduc zerkán a szájára tette a kezét, és meredten nézte a nyitotta ajtón túl sietősen elhaladó alakok alakulatát.

– Nem hittem, hogy valaha megélem, hogy idejöjjön… – suttogta."

 

A véleményeket továbbra is izgatottan várom! :)

Egy hét a könyvekről, a könyvekért

Az idei év sok mindenben az első nekem, így a Könyvhét szempontjából is. A Könyvfesztivál után ezt az eseményt vártam a legjobban, kár hogy csak egy napra sikerült felszabadulnom a fővárosba.

Vasárnap délután fél kettőre felértünk a Délibe, és meg sem álltunk a Deák térig. Egy tarhálós csöves és némi baci-pánik után megérkeztünk a Vörösmarty térre. Az első, ami letaglózott, a standok között hömpölygő hihetetlen tömeg volt. Az emberek kisebb-nagyobb könyvkupacokkal, különböző könyves kiadványokkal a kezükben vonultak türelmesen engedve az érdeklődés okozta tumultus ritmusának. Pedig a Vörösmarty tér nem kicsi.

Tudom, hogy nevetségesen hat, de én tényleg nem gondoltam, hogy Magyarországon ilyen sok könyvkiadó létezik. Azt hiszem maximum húsz név után adtam fel a memorizálást.

Tovább»

Zóna adagok az étlapon

Zónázzunk, vagy lépjünk nagyot?

A havi témáról agyaltunk írós barátokkal. Komfortzónán kívül és belül, mezsgyén mozgó írói „vállalások” kapcsán pedig sokszor elhangzik a kultikus állítás: halottról jót vagy semmit. Ha az írás kényelmi szempont, akkor jobb, ha hozzá se kezdünk...

Szerintem a komfortzóna fogalmát nagyon sok mindenre érthetjük. És tényleg, mi ezakomfortzóna?

Tovább»

Förszt time Könyvfesztivál! - tényleg röviden... :)

Hát megtörtént. (Háttal nem kezdünk mondatot, csak hassal, de most muszáj.) Álmodoztam róla egy-egy merészebb alkonyi pillanatban, az utóbbi hetekben tobzódtam az izgalomtól, és két napja megtörtént. Megjártam a 23. Nemzetközi Könyvfesztivált, nemcsak íróként, olvasóként is először.

Bizony, még sosem vettem részt a rendezvényen, és igazából nem tudom megindokolni, hogy miért. Így alakult, és most dupla dózisban kaptam a könyves-löketet. Hihetetlenül pörgős és eseménydús nap volt, és nagyon élveztem.

Tovább»

Csupa – Kabra-kaDabra

Miután kiderült a márciusi S. M körblog témája, több időmbe telt a cikk szubjektív vagy objektív kidomborításáról szóló, önmagammal folytatott agyi diskurzusom, mint a gondolatok tényleges lejegyzése.

Az objektív összeszedettebb lett volna. :)

A szubjektív mindig csak olyan lesz, ahogy a gyakorlatban gondolkodom. Vagyis elrugaszkodott, elvekkel teli, kissé kifacsart és néha logikátlan. Az utóbbit bánom kivételesen a legkevésbé, mert ha már érzelmi szintet érint az írói tevékenység – és az érzelmek olykor minden logikát nélkülöznek –, jól reflektál a személy, és a tükörkép grimasza a falról.

Ebből már érződik, hogy maradtam a szubjektív oldalon, és innen próbálom vékony szeletekre szelni az IDEÁT, mint egy panoptikumban kiállított modellt.

IGAZ-E, HOGY AZ ÍRÓ ÖNMAGÁBÓL MERÍT?  Tovább»