Az idei év sok mindenben az első nekem, így a Könyvhét szempontjából is. A Könyvfesztivál után ezt az eseményt vártam a legjobban, kár hogy csak egy napra sikerült felszabadulnom a fővárosba.

Vasárnap délután fél kettőre felértünk a Délibe, és meg sem álltunk a Deák térig. Egy tarhálós csöves és némi baci-pánik után megérkeztünk a Vörösmarty térre. Az első, ami letaglózott, a standok között hömpölygő hihetetlen tömeg volt. Az emberek kisebb-nagyobb könyvkupacokkal, különböző könyves kiadványokkal a kezükben vonultak türelmesen engedve az érdeklődés okozta tumultus ritmusának. Pedig a Vörösmarty tér nem kicsi.

Tudom, hogy nevetségesen hat, de én tényleg nem gondoltam, hogy Magyarországon ilyen sok könyvkiadó létezik. Azt hiszem maximum húsz név után adtam fel a memorizálást.

Tovább»